30.fejezet

-David?!-értünk mellé.
-Igen??-szólalt meg még mindig a box zsákot püfölve.
-Beca-Nelly Greene vagyok.-mutatkoztam be.

-Szia.-állt le az ütésekkel.Felém fordulva elállt a lélegzetem.Kék szeme volt.Homlokán gyöngyöző izzadtság folyt.

-Harry Styles.-nyújtotta kezét a göndör.
-David Wesley.-rázta meg.-És miben segíthetek??-nézet rám.
-Beszélni szeretnék veled.-mondtam.Szemöldöke az égbe kúszót.
-Miről??-kérdezte.
-Charlotte-ról.-motyogtam halkan.
-Lotte-ról??-kérdezett vissza.
-Igen.-bólintottam.
-Újságtól jöttél??-faggatott tovább.
-Nem,dehogyis.Csak én szeretném tudni.-bátorodtam fel.
-Az edzésemnek fél óra múlva vége.Ha gondoljátok várjatok meg.Már csak a ringbe kell mennem.Utána elmehetünk valahova.-indult a ring felé.Én leültem a ring mellett lévő padra. Harry pedig a lábam közé állt.Furcsa,hogy ha jól tudod mi nem vagyunk együtt.Mikor David már vagy 10 perce bent volt a ringbe megszólalt a telefonom.A képernyőn Tate neve villogott.Egy üzenetet küldött.

Hol vagy??Itt vagyok nálatok és azt mondták,hogy elmentél.
Meg,hogy össze estél vagy mi?!Gyere haza.Beszélnünk kell.

XXX Tate

Elfeledkeztem Tate-ről.Gyorsan vissza írtam neki egy tömör,sokat mondó üzenetet.

Watford-ba vagyok,Harryvel.Körülbelül 2-3 óra múlva megyünk haza.

Ne aggódj miattam,nincs semmi bajom és Harry vigyázz rám.

Az "össze esésem"-ről pedig majd beszélünk.
XXX B.

Telefonomat táskám mélyére süppesztettem,és szomorúan vettem tudomásul,hogy Harry látta az üzenetet mert már az asztal másik oldalánál volt.Tovább néztem ahogy David a ringbe van de azért lyukat ütött az oldalamba Hazza bámulása.Ügy tűnik nem igazán vesz tudomást a körülötte lévő lányokról.Engem viszont kezdett idegesíteni a folytonos vihogásuk.De hál' az égnek David már ki jött a ringből,és egyenesen hozzám jött.

-Lezuhanyozok és fölöltözök.Utána mehetünk.-mondta majd elindult egy ajtó felé.Én tovább ültem az asztalon és az éppen kezdődő meccset néztem.Szememet nem bírtam levenni a meccsről még akkor sem amikor David és Harry is mellém álltak.

-Nagyon jók.-mondtam.

-Igen.-értett egye David.

-Menjünk.-mondta Harry a szokásos rekedtes hangján.Mikor kimentünk eset az eső.
-Na ez remek.-néztem magamon végig.
-Nem messze van egy kávézó mehetünk oda vagy hozzánk is.Ilyenkor nincs otthon senki.-szólalt meg David.
-Akkor menjünk hozzátok.-mondtam.
-Ott a kocsim.-mutatott a említett tárgyra Hazza.Oda sétáltunk.Hazza és David elől ült én pedig kényelembe helyeztem magam hátul.David-ék háza nincs olyan messze onnan ahol edz,és nagyon otthonos.Tényleg nem volt nálunk otthon senki.A szobájába mentünk ahol mindegyikünk leült.
-Kérdezz.-mondta bátorítóan.
-Valami levélről hallottam.Meg tudnád m..mutatni??-néztem a padlót.
-Persze.Hozom.-sétált el.Pár perc múlva egy borítékkal jött vissza.-Ez az amit nekem írt.
-Neked??-kérdeztem kicsit furán.
-Igen.Nekem külön írt egyet,és a szüleinknek is.Azt,hogy az övekébe mit írt nem tudom.Nem engedtél,hogy elolvassam így én se engedtem.Rajtam kívül csak te olvasod el.-magyarázta David.
-Köszönöm.-mondtam hálásan.A borítékba egy A4-es papír volt.Mind a két oldala tele írva.

Kedves bátyám,David!

Amikor a levelemet olvasod én már nem leszek itt.Nem leszek a világon.Sajnálom,hogy fájdalmat okozók neked,és a családnak,de már nem bírom.Most azon agyalsz,hogy mért írok ilyet és hogy hova tűntem.Először elmondom,hogy hol vagyok.

(Ahogy a levél írta úgy mentem én is.Cherlotte szobája sötét kék,és még minden úgy van mintha lakna ott valaki.Kinéztem az ablakon.Ott állt egy hatalmas,öreg fa.Az öngyilkossága helyszíne.)

Menj ki a szobádból.Menj be az enyémbe.Nézz ki az ablakomon.Ott megtalálsz.Sajnálom,hogy ilyen állapotba kell látnod.

Most válaszolok arra a kérdésre ami a fejedben van,az az 'Mért tette ezt?'

Már nem bírtam.
Most azt kérdezheted,hogy 'Mért??Mit??'.Ez egyszerű.

Az életet nem bírom.

Csúfolások.Az a sok csúfnév melyet rám aggattak.
Kövér,dagadt,csúnya,senki,kurv@,hülye,béna és a többi.

Nekem ezek sokak voltak.13 évesen a súlyom annyi mint másoknak 15 évesen.Tudom,hogy el kellett volna mondanom,hogy mi történik az életemmel,de nem bírtam.Akárhányszor arra gondoltam,hogy elmondom görcsbe rándult a gyomrom,szemem könnyezik.Nekem nem ment az ami neked.Én nem bírtam elviselni azt amit te.Én vagyok te.Neked ment és menni fog minden.Nekem itt a vége.Most jött el a távozás ideje.De ne félj hallani foglak,és te is hallani fogsz hiszen mindig a szívedben leszek.Emlékezz rám úgy mint egy életvidám,fiatal lány.Bár semelyik nem voltam mégis tudom,hogy te vidámnak láttál.Azt hiszem rosszul teszem,hogy itt tartok de te is megérted.Kérlek vigyázz anyáékra és magadra.Egyszer hallasz még rólam.Valaki megfog keresni és tudatni fogja veled,hogy boldog vagyok ott fent.Valaki kit senki se ismer,de te tudni fogod,hogy bízhatsz benne.Érezni fogsz valamit amit akkor éreztél amikor velem beszéltél.Ez azért lesz mert ő találkozott velem,nem mikor az élők számát gyarapítottam hanem mikor már elmentem.Ő lesz az aki sokat fog tudni rólam,aki ismer.Ő látta,hogy milyen vagyok ott fent.

Sajnálom,hogy megbántottalak.

Sajnálom,hogy ezt tettem.
De tudod mit sajnálok a legjobban?
Azt,hogy veled tettem ezt.!!
Drága bátyám,David én mindig vigyázni fogok rád és szeretni foglak.
Ha eltévedsz csak nézz a neked legfényesebb csillagra.Ő leszek én.

Szerető húgod,Charlotte.

Mikor a levél végére értem már én is sírtam.Charlotte rólam írt akkor??Honnan tudta ezeket??Ezek a kérdések voltak a fejembe.Charlotte a levél írása közben már vérzett és sírt mert a levélen sok kis vércsepp és elmosódott szó volt.A végén vörös rúzzsal egy száj folt volt.Charlotte szájának foltja.