24.fejezet

-Kényelmesen ülsz??-guggolt le elém Hazza.
-Mért csinálod ezt??-néztem szemébe.
-Mit??
-Mért álltál be hozzájuk??
-A bandába is benne vagyok.Ne félj.
-Harry,minek vagy benne Rico játékában??
-Beca,Beca,Beca-rázta cinikusan a fejét.-Rico felbérelt.Ennyi.
-Mi az,hogy felbérelt??
-Felbérelt,hogy tegyek meg valamit.
-M..mi az a v...alami?-motyogtam halkan.
-Tudod te azt.-hajolt fülemhez.
-Te nem ilyen vagy.
-Ne lény már ennyire naiv.-súgta fülembe.
-Naiv??
-Naiv!-ismételte meg.-Azt hiszed mindenki a lábad előtt hever??
-Harry mi van veled??
-Velem??Velem,az ég világon semmi.
-Harry..a sze..meid...s..sötétek...-dadogtam.-Harry..Kérlek.-néztem mélyen szemébe de nem mondott semmit.Fölállt.
-Remélem,hamar rájössz.-mondta majd elindult az ajtó felé.
-GYŰLÖLLEK.!!!-kiabáltam utána.-ÖRÖKKÉ GYŰLÖLNI FOGLAK.!!-Harry megfordult oda jött elém.
-Úgyse tudsz gyűlölni.
-DEHOGYNEM.ÖRÖKKÉ GYŰLÖLNI FOGLAK!!-néztem szemébe.Ő nem mondott semmit csak fölemelte a kezét.És akkor Bumm..megpofozott.-UTÁLLAK.-hajtottam fejemet vállamra.Arcom éget.Nagyon ütött.Szememben könnyel gyűltek a fájdalomtól.
-B..Beca...-guggolt le elém Harry.-N..e hara..gudj n..em t..tud..tudom..mi ü..tött..bel..ém.-dadogta fejét combomra hajtva.
-HAGYJÁL BÉKÉN!!GYŰLÖLLEK HAROLD EDWARD STYLES!!!-kiabáltam torkom szakadtából.
-Kérlek.-nézet szemembe.S,akkor olyat láttam amit eddig nem.Harry szeme könnyes volt.
-Menj a közelemből.-mondtam már halkabban mégis hatásosan. Harry fölállt és elment.Egyedül maradtam a koszos,üres,gusztustalan "szobába".A gondolatomban viszont ott maradtak a szavak.Gyűlöllek,ne haragudj,utállak,sajnálom.S az a mondat mely sok mindent megváltoztatott:Azt hiszed mindenki a lábad előtt hever??-ezt vajon mire értette??Lehet,hogy igaza van?És ha igaza van??-a kérdéseket az a tudat zavarta meg melyet soha nem fogok elfelejteni.Megütött.A szavak,jelenetek,mondatok és minden mást,mely a fejembe volt egy homályos akármi zavarta meg. Hirtelen fény majd ismét sötétség.Zuhogó eső,villámok,mennydörgés.Mint valami rossz horror film.Megint egy villám.S,már biztos voltam benne,hogy nem vagyok egyedül.A villámok másodpercenként világosították meg a helységet.Így jobban fel bírtam fogni hol vagyok.Asztalok,székek,szekrények,mind egy rakáson.Szemem meg akadt egy széken,mely pont velem szembe volt.Egy villámlás.Sikoly.Majd egy fiút láttam magam előtt.

Nevetett.Ijesztő hangok.Megijedtem.

-Segítek.-állt fel.

-MI??-kérdeztem majd egyre hátrább dőltem a széken.

-Ha segítek megszökhetsz.-sétált mögém.A hangok és minden más elhallgatott.

-Mért segítesz nekem??-kérdeztem mikor kikötötte kezem.

-Nem akarom,hogy meghalj.-mondta.

-Köszönöm.

-Gyere.-fogta meg kezem majd elkezdett húzni az ellenkező irányba.

-Nem arra kell...

-Nem.Ott észre vesznek.Erre megyünk.-nyitott ki egy ajtót.-Menj.-engedett előre.Mikor kiértünk egy fekete motor állt előttünk.-Elviszlek.

-K..köszönöm.-indultam meg.

-Tate Peters vagyok.-adta át a bukó sisakot.

-Beca-Nelly Greene.-vettem fel.

-Hova vigyelek?

-Mindegy.Innen el.

-Rendben.Ölelj át.-mondta én pedig meg tettem.Milyen fúra,hogy pár perce még féltem tőle most meg...most,meg megment.Egy hatalmas háznál álltunk meg.-Itt lakok.Gyere.-vette le a bukó sisakját.Leszálltam a motorról,ő is és bementünk a házba.-Gyere.-mosolygott rám,mikor megálltam az ajtóba.Egy szoba felé vitt.-Ez az én szobám.Ülj le.-ült le.Mellé ültem.Körülbelül 5 percig egyikünk se szólalt meg.

-Honnan tudtad,hogy ott vagyok,vagy mért mentetél még??-tört ki belőlem.Tate nem mondott semmit,csak felém fordult.

-Éreztem.-nézet mélyen szemembe.-Nyugodtan kérdez.-ejtett meg egy fél mosolyt.

-Hogy kerültél oda??

-Már régóta ott voltam.

-A..akkor láttad mikor H...Harry megütött??

-Láttam.És azt is tudom,hogy ő nem akart megölni.

-A..akkor??

-2 választása volt.Vagy azt hiszed,hogy Harry beállt közéjük,vagy Harry előtt ölnek meg. Harry az elsőt választotta.Csakhogy rossz döntés volt.Téged így is,úgy is,meg akartak ölni.

-Te mért mentetél meg??

-Ez..öhm..-habozott.-most mindegy.

-Köszönök mindent.-néztem magam elé.

-Figyelj,most elmegyek.Te maradj itt.-állt fel.

-Ne..nem akarok egyedül maradni.

-Jöhetsz velem de akkor vedd fől ezt.-adott oda egy fekete kapucnis pulcsit.Fölvettem,a pulcsi leért a seggem alá.

-Húzd a fejedre a kapucnit.-mondta Tate.

-Rendben.-húztam fejemre.

-Jól áll.Bár,kicsit nagy.-engedett maga elé.Kint Tate a motorjára ült,én mögé majd elindultunk.Nem tudom merre mentünk de most éreztem magam a legnagyobb biztonságban.A motoron,gyorsan,Tate-el.Nem ismertem mégis 100%-osan megbíztam benne.