New life,New me....This is me.!: 6.rész

A magány..:(

Faith és Harry megint együtt vannak.Nevetnek.Jó kedvük van.És én??Itt ülök és megállás nélkül remegek.Sétálnom kell.
-E..elmentem!-jelentettem be majd fölálltam a kórházi székről és elmentem.-Te is most ess.-motyogtam mikor kiértem az ajtón.Oké,hogy ez London de akkor se essen már.Elindultam a park felé ami a kórházzal szembe van.Egy árva lélek se mászkál az utcán.Csak én.A ruhám már tiszta víz és a hajam is.Még jó,hogy nem használok sminket mert most úgy néznék ki mint egy örült.Elindultam a park hátsó részén lévő eldugott padra de nem oda ültem.Egy öreg fa alatt foglaltam helyet és néztem ahogy az esőcseppek földet érnek.Ők is olyanok mint a könnycseppek.Rövid életűek.Magányos vagyok,és ráadásul úgy,hogy van családom,barátaim.Sokszor hallottam már,hogy a magánynak sok oldala van és ez igaz is.Én a legrosszabbat érzem.Azt a fajtát amit csak azért ért meg aki átélte azt amit én minden nap.Nem egyszer gondoltam már bele milyen lesz majd Faith nélkül.Ezt egyetlen egy szóval tudok csak kifejezni:ÜRES! Hiányzik már most.Az ölelése.Azok a percek amiket a kertbe töltöttünk és nevettünk.Már nem jönnek vissza.SOHA!
-Bec!-jött oda Liam.
-Na?-fordultam el hogy ne lássa a könnyeimet.Ő nem szólt semmit csak mellém ült és megölelt.
-Haza viszlek.-állt föl majd felém nyújtotta a kezét.Elfogadtam és fölálltam majd a kocsijához indultunk.Ott udvariasan kinyitotta nekem az ajtót.Beszálltam majd végig néztem ahogyan megkerüli az autót és ő is beszáll.Az úton csönd volt.Nem beszéltünk csak a rádiót hallgattuk.
-Liam sajnálom.-mondtam neki amikor beértünk az ajtón.
-Mit?-kiabált utánam de én nem válaszoltam csak fölrohantam a szobámba majd az ajtónak dőltem.Elmásztam az ágyam széléig majd hangos zokogásba kezdtem és nem tudtam abba hagyni.

A telefonom után kutattam de sehol se találtam.Gondolkozás nélkül benyúltam az ágyam alá majd az oda dugott papírt és ceruzát el kezdtem rajzolni.

Mikor ideges,magányos vagyok mindig rajzolok.Ez valahogy lenyugtat.Miután már elégé lenyugodtam elindultam zuhanyozni,a könnyeim még mindig folytak.Külön fürdőm van és úgy van berendezve amilyen a stílusom.Nem olyan rózsaszín lány fürdő.Inkább valami egyszerű,sőt fiúsnak mondanám.Persze a telefonom a fürdőbe volt.Keresgéltem benne majd valami hangulatomhoz illő zenét betettem.Először a Titanium-ot választottam Cover-be.Mivel a telefonomba inkább csak Coverek vannak a Tökéletes Hang-ból a kedvenc részem indult el ami a Bruno Mars száma.A számok így mentek én pedig a zuhany alatt álltam.A kedvenc számom is elindult Wonderwall. Kiszálltam a tusoló alól egy törülközött tekertem magamra majd vissza sétáltam a szobámba.Előkerestem egy bugyit és egy pólót.Magamra kaptam őket majd belebújtam a papucsomba és lementem a konyhába.

-Liam?!-néztem kerül.

-Elment.-állt elém Louis.

-Hova?-kérdeztem majd tovább mentem.

-Vissza a kórházba.-jött utánam.

-Hát..jó.-vettem elő egy poharat majd narancs levet öntöttem bele.Elő kotortam még egy tálat is és tettem bele tejet és gabona pelyhet.

-Beca...-jött oda Louis de én leültem az asztalhoz én enni kezdtem.-Hallod?-jött oda Loui.

-Mi van?-néztem rá majd vissza a tányéromra.

-Beszélhetünk?-kérdezte de mivel álmos voltam és nem volt kedvem hozzá felálltam a mosogatóba tettem a tányéromat majd szó nélkül fölmentem a szobámba és az ágyra dőltem.Nem kellett sok már aludtam is.